Helló
Most nem az unalmas gyámügyről csacsogok majd. Jobb lenne élő adásban, de most nagy a hangzavar :).
Előzmény. Anno imádtam a tesómat. Lány volt. Ahogy lenni szokott megzavarta az agyát a fütyi. A fősuliban gyógytornász szakon tanult. A fütyi akinek csak nyolc elemije volt, és mentő soförként dolgozott, kijelentette a tesómnak, hogy vagy ő, vagy a suli. A tesóm a fütyit választotta. A sulit ott hagyta. Ezt nem tudtuk elfogadni, veszekedés ebből. Erre anyám gyógyszerét benyalta. Anyámmal vittük korházba, megmentettem az életét. Másnap mentünk érte, veszekedés volt, nem engedték ki. Másnap mentünk érte, erre ért a meglepi minket, hogy a vőlegénye elvitte. 3 hónapig semmit nem tudtunk róla. Aztán bejött anyámékhoz. Én akkor 12 órát dolgoztam. Nagy felújítás a hengerdébe. Fekete voltam ahogy haza értem. Otthon fürödtem. Kocsival jártam dolgozni. Ahogy beléptem a lakásba a tesóm nekem esett. Hogy mondhattam azt, hogy örülünk,. hogy meg szabadúltunk tőle, stb. Én csak értetlenül néztem. Az a család lételeme a hazudozás, bevette. Én mondhattam bár mit. Nem hitt. Erre akkor annyit mondtam, hogy testvér megszünt létezni a számomra. Ha meglátom az utcán, kikerülöm. Az anyai lakásba nem tilthatom ki, mivel a gyereke anyámnak ő is, de ne szóljon hozzám. Számomra halott. Ezt azóta is tartom. Lett három gyereke, néha szeme alatt monokli. Anyámhoz mindig akkor ment be a purdéval, amikor nyugdíj nap volt. Anyámat lenyúltra akkor. Én már akkor Pesten éltem, és ilyenkor hó végén jött anyámtól a kérés, hogy küldjek le neki pénzt, mert elfogyott. Mondjuk a tesót ez nem érdekelte. Rokkant nyugdíjból és alkeszos apai pénzből élni nem volt épp felemelő. Őt nem érdekelte. Én postán küldtem a kétezres évekbe havonta 5-10000 Ft-ot. Erre ugye jött a plusz postai díj. Most le is írom, hogy miért is írtam ezt le most.
A párom a tudtom nélkül írt a tesónak, hogy a lányomnak kéne az apjáról, és a nagyanyjáról képek. Anno én már kértem. Jött a válasz hagyjuk őt békén. Ezután beindúlt a zuhatag a tesó részéről. A párom mutatta, hogy mit írt, hát van zavar a fejében rendesen. Én valami ékszerre zummoltam az anyám halálos ágyán, és emiatt kapott infarktust. Ha most arra gondolok, ami az anyámnak volt egy gyűrűje, ami alpaka, gyöngy, és anno kis brillek voltak benne. Anyám anno örökölte. Amikor anyám meghalt, akkor az unokatesóm gyúrt rá, és az apámtól megvette, ez ment a temetésbe. Tehát nem én voltam. És nem amikor még élt. Lent voltam az exemmel, amikor korházba került, a lakásból majdnem kirúgtak éjszaka, hogy ne aludjak a lakásban, amit mondhatni én fizettem. A temetésen is csak én voltam aki sírt. Állítólag volt olyan, hogy felrúgtam a gyerekét. Hozzá nem értem. A lényeg írta a páromnak a sérelmeit. És azt kapom amit én adtam. A képek nem is annyira nekem kellett volna, hanem a lányomnak. Erről jut eszembe, a párom mutatta a lányomnak, erre csak annyi volt a válasza, hogy nem különb ő sem, mint az apa. Így nézve nem. De ahogy mondani szokták az ember a rokonait nem válogathatja meg, csak a barátait. Vissza emléksztem arra, amikor anyám meghalt, akkor nagyon akart békülni, megstzünt a fejős tehén. Kellett volna a következő. Ahogy írta, hogy én voltam az apám kedvence. És én kaptam meg mindent. Erre csak annyit, hogy ez sem igaz, a kocsi lehetett a nevemen de a kocsi családi kocsi volt. Ő meg kapott dolgokat. Írt még a fél tesókról. Nekem azok fontosabb volt, mint ő. Az ismeretség fél évig tartott. A két fél tesóból az egyik a fiatalabb az azt mondta az első találkozáskor, hogy hány féltesója van még az országban…… Így azzal a féltesóval annyi is volt. Nem eröltetem magam rá senkire. A másik is megbántott, aztán vele is abba maradt a dolog. Úgyhogy az infói nem voltak teljesek.
Ezek után jött még egy infó, hogy időközben, az apám meghalt. Mondjuk ez a része a számomra nem sajnálatos hír. Eltemette, a ház ott áll üresen, stb. És a szövegét zárta a régi nevemmel, és a születési dátummal, és, hogy ő mondja a tutit. Mondjuk ebből a maszlagból csak az volt a számomra a jó hír, hogy az apám vizszintbe került.
De a lányom ahogy mondta, ugyan olyan a hugom, mint én. Kicsinyes. A lányomon veri el a port, nem rajtam…..
Ennyi…..
