Családi élet a gyámügy nyomása alatt

Kis összegzés, hogy legyen itt pozitívum is…

Hello

 

Most itt gondolkodtam, sőt volt kis beszélgetés is. Ezek a régi családsegítők (fehérvári) jöttek azzal, hogy anyucit, nagyszülőt anyázom, és ezért olyanok amilyenek. Akkor ezt most kicsit boncolgatom. 

Kezdem a fiammal. Írva volt, hogy nyáron a fiam, amikor már a mostani párocskám ide költözött a két gyerekével, akkor a drágaságom megkérdezte a párom, hogy szólíthatja e anyunak? Mondta, hogy igen. Azóta anyu. A suliban, egy másik anyuka társaságában kérdezett rá, hogy mostantól te vagy az új anyukám? Benne ez jön le, ha valaki szereti, törődik vele, az az anya. Most hosszú idő után szóba hoztam, hogy anyáddal akarsz e találkozni? Ezt kérdeztem, semmi mást nem kérdeztem. A fiam ezzel nem tudott mit kezdeni, nem értette a kérdést. Utána ezt kérdeztem…. Orsival akarsz találkozni? A válasz nem, nem szeretem.  Itt a párom, megmondhatja, hogy nincs ellene beszélve. De idestova 3 év, és anyuci sehol. A nagyszülő, meg szintén szórakozik velük, de nem akar találkozni velük. Egy bepisilés senkinek sem jó. És nem akarom újra kezdeni a gyógyszerezést.  Dührohamok nincsenek, néha hiszti van, ha takarítani, azaz a játékokat kell elrakniuk. 

Jöjjön a lányom. A lányom mostanra jutott el oda, hogy megbízzon másban, már bújik a páromhoz, és azt mondta a minap, hogy szeretlek, meglepődtünk, erre jött tőle a kérdés, hogy…. miért baj? Ott tartok, hogy elvonulnak kettesben, dumcsi party van. Tegnapi nap arcmaszk, elvannak egymással. Kellett az anyapótlék. Van amit én nem tudok megoldani. Lassan nagy lány lesz, jó, hogy nem nekem kell ezzel foglalkoznom. Róla ennyi elég is. 

Jöjjön a párom két gyereke. Ott az apa volt a nemtörődöm velük. Nekik meg az a fura, hogy van valaki anyucin kívül, aki foglalkozik velük. Ha a fiammal tanulok, akkor a másik fiúval is foglalkozom. Egy suliba járnak egy osztályba. Így nem nehéz. A pici lány még ovis. Viszem oviba ha kell, vagy hozom. Most épp a múlt héten logopédia házi feladat volt, velem csinálta meg. Most úgy vagyunk, hogy jön a hátam mögé, és maszíroz, meg simogatta a hátam. Nagy vigyorok, stb. Szóval ott teljes az elfogadás.  És nem teszek különbséget se az enyémek, se a párom gyerekei között. Ez így természetes szerintem. Szóval ez van a négy fal közt. Van a gyerek szoba, és van a mienk. Meg van a napi rend. Este hatig játék, utána max. hétig vacsora, utána fürdés a négy gyereknek. Ha ez meg volt este nyolc alvás. Reggel hat után kelés, és indul a nap. Most ennyi….

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!