Hello
A mai napon is sok mindent kellett elintéznem. voltam a Bíróságon beadni papírt. Már rutin szerűen megy :). Beadtam a magánlaksértéses papír miatt is, amit a Bíróságtól a végzésről papírt nem kaptam, a másik a közmunka büntetésem eltörlése szociális indokokra hivatkozva. Ezeket a papírokat beadtam, utána vittem a tökit oviba, és utána a munkahely. Napközben a dolgaimat intézgettem telefonon, a lányomnak a betegségére irattam tablettát, és szóltam amiatt is, hogy ma neki menni kell fodrászatba is. A családsegítőt is hívtam, hogy mi van a fellebbezésemben. A munka után lelépés, a töki felszedése, és első utam a lányomhoz vezetett, hogy kifizessem a fodrászt. Otthagytam, és mentem a művházba, hogy a Gyámügy felé a fellebbezésem kinyomtassam, és az Önkormányzatban be tudjam adni. Mellé még a Bözsi utalványokat is felvettem. A családi is megjött reggel, így jól indult a hetem. A háromnegyed négyes busszal siettem haza. Kaja nem volt csinálva, a palacsinta tegnap, nagyüzemi módban, nálunk lehet bármennyi, az akkor is kevés. Elegem volt a konyhából.
Ma eszembe jutott, hogy van gulyáshoz csontom, meg húsom, így az lesz ma a kaja. Megvettem azt ami még kellett, kicsomagoltam itthon, és neki álltam csinálni a levest. Prüntyizett a Messenger. Jó, hogy ránéztem. Jöttek megnézni a lakást. Mindent elmondtam róla, amit érdemes. Pozitív, negatív dolgokat is. Én korrekt voltam, úgy érzem. Igaz, hogy nagyon el akarom adni a lakást, de becsületes módon. Jól megnézték a lakást, Kicsit alkudoztak, engedtem, de akkor én is úgy vagyok vele, hogy 1-2 hónapot még itt lakom benne, amíg nem találok albit Fehérváron. Másfél szobás bútorozatlan érdekelni is fog. Lesz miből kifizetni a lakást, kauciót, és marad is , az megy külön számlára, az lesz a vésztartalék. Így albérletet mindig tudom majd fizetni legyen bármi is. Legywen az ember előrelátó.
Erről egy dolog még az eszembe jutott, hogy ha ez sikerül, akkor a gyámügyes papíron írva volt, hogy mit szeretett volna a nagyapi, kéthetente szombaton 10-18-ig a gyerekek ott náluk. Ha innen elmegyünk, akkor pápá ötlet. Élnénk nyugalomban, nem látnánk őket nap mint nap. Csak azon mosolygok, hogy a gyerekek már nagyon menni akarnak. Várnák. No most kb ennyi, várom a végkifejletet… Lesz menés vagy, maradás lesz…. 🙂
