Hello
Nos a mai kis szösszenetemet elkezdem Makótól. Napi szinten nincs időm irogatni. A lányomnak vettem egy okos telefont. Belegondoltam mi volt az én időmben a suliban. Nem Nike cipő, vagy Adidas volt a lábamon, vagy nem volt 7 zenés óra, vagy számológépes óra, akkor ment a cikizés. Ezt el akarom kerülni, hogy emiatt cikizzék. Épp elég az, hogy az anyja lelépett. Lehet kardoskodni, hogy egy 11 éves gyereknek minek okos teló. Lehet érveket felsorakoztatni mellette, ellene. De nem tudok mit tenni, ezt is sokszor írtam, hogy imádom őket. Nos visszatérek a telefonra. Amikor megvettem, akkor nagyon örült neki. Beletettem a sim kártyát, beüzemeltem. Odaadtam neki, mondtam, hogy állitsa be magának, ahogy szeretné. El is volt a telefonnal, töltögetett rá ezt azt, de mondtam, hogy nem ez lesz egész nap. Nem fog a telefonba bújni egész nap. Ismerkedik vele, volt, hogy a hangot lehúzta rajta, és lehetne még sorolni. Három nap után kicsit felhúzott. A telefont leejtette. Az üveg megrepedt a sarkán elég jól. Harmadik telefon. Volt a Vodafon telcsi, azt is leejtette, szintén üveg tört. Utána megkapta a Samsung Galaxy Yungot, azt kint hagyta az iskola területén, és ráesett az eső. Most itt ez a telefon három nap után törte. Nos itt jön a nevelés. Az egy dolog, hogy leugattam a haját, de a “sokk” után lenyugodtam, és jött a nevelés. Másnap kirándulás lett volna, amire nem engedtem el. Az 2000 Ft lett volna. Erre az egyesület főnökasszonya jött, hogy nem kell kifizetni stb. Nem a pénzzel van a gond, mert ki tudtam volna fizetni, hanem átcsoportosítás. Ez a pénz megy a telefon javítására. Kapott tokot is. Viszont a drága volt apósom azon a napon, ott ácsorgott a közösségi ház előtt. Ezt a falusi hírcsatornát de szeretem. A lányom a teraszról szúrta ki ezt a ……. Hívott a lányom, hogy ott a nagyapja a közösségi háznál. Látta, hogy telefonál. Leraktam a telefont, és jött is a dédi hívása. Elindult a háromszögelés. Visszahívtam. Kérdezte mi is van. Elmagyaráztam neki, hogy én a gyermekemet nevelem, és nem nádpálcával verem, mint a drága fiacskája részegen. Elmondtam a három telefont neki, és azt is, hogy megtanítom becsűlni a dolgokat. Nem lesz az, hogy könnyen jött, könnyen megy. Nem lesz olyan ember belőle, aki szarik mindenre. Ezzel, hogy nem megy, pedig szeretett volna, talán jobban fájt neki, mint az, hogy megpofozom, vagy elseggelem. Sajnos a végén már az öreglánnyal ordibáltam, hogy de szeretem ezt a szarkavarást. Hagyjanak már minket élni. Én nem úgy fogom nevelni a gyermekeimet, hogy mindent megadok neki, de nem nevelem semmire. Az az egyszerűbb. Ezek akarták volna nevelni a gyermekeim. Később rátérek , hogy ez miért is háborít fel.
Ezután jött a sokk. Hívom a lányom. Nem veszi fel. Hívom vagy hússzor. Semmi. A fejembe csak cikáznak a gondolatok, és nem a jó gondolatok. Mivel itt volt nagyapuci, és volt már itt részegen a lakásban, ezért az is megfordult a fejemben, hogy feljött a lakásba, nyitva volt az ajtó, és elhurcolta a lányomat. Hívtam a családsegítőt is, hogy ment e oda telefon, vagy ilyesmi, de semmi. A családsegítőm ellátott tanácsokkal, ha netán a gyanúm be igazolódna. Háromnegyed órát gyalogoltam míg hazaértem. Ajtót nyitom, belépek a lakásba. A lányom nézi a tévét ágyból. Mondom neki, hogy vagy hússzor hívtalak. Itt volt a fejem alatt, nem csörgött. Ott volt a kijelzőn, hogy kerestem. A kis hülyém a hangot levette a telefonról. Mérges voltam rá, de nagyon. Féltem ezektől. Mondtam neki, hogy most öltözz, és jössz be velem a munkahelyre. Közben hívott a családsegítőm, hogy mi van. Elmondtam neki. Kérdi, hogy megyünk e be ma. Mondtam igen. A gyerekekkel…kérdi. Mondtam igen. Na visszaértem a munkahelyre vele. Kiültem két óráig vele. Na a lányom fél óra után megjegyezte, hogy unja magát. Akkor én mit mondjak nyolc órára…Vége lett a munkaidőnek. Elindultunk a fiamért az oviba. Utána hármasba a családsegítőbe. Ott a lányom elmondott pár dolgot. A dédi mondta neki, hogy a nagyapja azért volt ott, mert gombászni volt. Kosár nélkül, jegyezte meg a lányom. Az anyjának is hazudott a nagyapó. Mint sokszor kiderült már. Apuci olyan, mint a kicsi lánya. De arra is hülyék, hogy úgy hazudjanak, hogy ne jöjjön rá az ember. A lányom figyel a részletekre. Aznap ennyi érdekesség történt. Folytatódott a napi rutin. Még annyi történt, hogy a lányom lent közölte az egyik nénivel, hogy büntiben van, és nem fog menni a táborba.
Hogy befejezzem Jeruzsálemnél….A mai nap rendesen indult. Megint csak a napi rutinnal. Azzal a különbséggel, hogy a lányom itthon marad büntiben. Takaríthat kicsit, hogy elfoglalja magát, ne unatkozzon. Délben hív a lányom, hogy jött egy ajánlott küldemény. Kettő után bejött a munkahelyre és indult a kör. Tesó felszed az oviban, utána a lányom telefonjának a javítása, kenyér vétel, és végül a coop-ba bevásároltunk. Ezt követően jött a Posta, hogy felvegyem az ajánlott levelet. Felvettem, azonnal ki is nyitottam. Erre ért a sokk. Idézés, hogy a gyerekekkel jelenjek meg a végső soron gyámügyön, a nagyszülői láthatás miatt. Nem nyukszanak. Az alkeszos fejükbe nem tudják bevenni azt, hogy a gyerek nem kíváncsi rá. De erőlködik továbbra is. Na persze leírom az okát az erölködésnek. A házasságuk már jó régen megromlott. Külön szoba stb. Veszekedések, egymás leszarása. Ez a légkör uralkodik ha ketten vannak otthon. Ha a gyerek ott van, akkor nem egymást idegelik ki, hanem a gyerekre összpontosítanak. A gyermekem ne legyen villámhárító. Most a hétvégén szedhetem össze a papírokat. A rágalmazásról, a magánlak sértésről, az ő próbálkozásairól, amiket össze vissza hazudozott, a kicsi lánya írásást is viszem majd amit írt, hogy nádpálcás verés, vagy hogy állandóan részegek voltak stb. A gyerek is fogja ott közölni, hogy pápá. Sok rosszat tettek a gyerekek ellen, és nem tanúltak az esetből. Próbálkoztak, de mindig elbuktak. Ennek most megisszák a levét. Hülyék ellen nem nehéz nyerni. És amilyen gyorsan csak tudom eladom ezt a lakást, és húzunk innen. A szarkavarásból már elegem van de nagyon.
Hozzáteszem, az hogy nem tarthatják a gyerekekkel a kapcsolatot, azt maguknak és a viselkedésüknek köszönhetik. Viszont nem akarom, hogy a gyerek azt lássa, hogy nagyapó valakivel hogy iszik a verandán, a nagyanyó, hogy önti a napi adagot magába. Nem beszélve arról, hogy engem ócsároljon a gyermekeimnek. Egyik barátnőm is mondta, hogy nekem is kijár a jóból. Hát ki…. No kb ennyi mára……