Hello
Ezt már sokadszor hallom. Kész röhejes. Ma volt egy telefon, hogy jönne a jobbik dédi a gyerekekhez. Van e mára valami, vagy jöhet. Mondtam jöhet. Háromnegyed öt megjött. A dédinek is felolvastam azt az írást amit drága unokája írt egy ismeretlennek, hogy én csak menekülő útvonal voltam a szüleitől. Láthatta saját szemével a lementést. A gyerekkori pszihiátriai mondandója, apuci anyuci alkoholizmusa, a mogyorópálca stb. Ezt láthatta. Mi volt a bíróságon, azt is elmondtam neki. De szegény öreg asszonyt, amennyi hazudozást megevett már, jobb a tudatlanságban élni, mint hogy tudni, hogy milyen is a családja. Viszont a gyerekkori pszihiátriai kezeléséről tudott, de hallgatott róla.
Elmondtam neki, hogy hogyan is érzem magam még most is, hogy megtudtam ezt, hogy csak menekülési lehetőség voltam neki, nem szerelem. Ez még most is szarul esik, de valahogy csak túl élem majd idővel. Viszont az ex a buszos témát is kimagyarázta a dédinek. A lányom a busz elejébe, anyuci az apjával hátul. Egyik sem ment a másikhoz. Ezt ő azzal magyarázta ki, hogy nem akart problémát, és hogy fél tőlem. Csak ha nem vagyok ott, akkor mitől fél. Ez az anyai szeretet? Ha lenne láthatás, és mondjuk jönni kéne a gyerekért, akkor hogyan jönne ha fél tőlem? Mondjuk jöhetne, a gyerek nem fog vele elmenni, erről októberben gondoskodott, hogy a gyerek megutálja. Ez a nő már elitta az agyát, vagy vissza kéne menni a zárt osztályra. Valamit bevett a piciny agyába és képzelgései vannak. Sajnálom azt a fatökűt, de ez legyen az ő gondja :). De nem tudok elmenni emellett, hogy félni kell tőlem. Még olyan is volt, hogy én félelemben tartom a gyermekeimet. Félnek tőlem nem mernek nemet mondani, stb. Ez mind képzelgés. Annyira félnek tőlem, hogy itt mindenki tisztel, látják azt, hogy mennyire szeretem a gyermekeim, mennyire fontosak nekem. Esténként puszit kapok tőlük. Szeretlek apa. Viszem őket ide oda, ha félnének tőlem, akkor nem nevetnének, nem mosolyognának ilyesmi. A gyámügy szerint is nálam jó helyen vannak, a családsegítőm szerint is. De jobb egy álom világban élni, de mi lesz akkor, ha szembesül azzal, hogy nincs érdeklődés a gyerekekben az anyjuk iránt. Akkor megint csak szlopálja majd a piát, fetreng majd megint a részegségtől? Várható lesz, hogy ez lesz belőle. Ez a gyerekek után való ál kapaszkodás, szerintem csak színház a családjának. Szerintem már így is kapott eleget a becses családjától, hogy nálam vannak a gyerekek. Mi lesz akkor, ha innen elköltözünk.
Csak mint már annyiszor leírtam, hogy kettőnk közt a különbség mi is. Ő egy fütyi miatt lelépett, vagy a problémák miatt menekült, mondjuk az ok mindegy. Neki a buli, a cigi, a pia fontos. Nekem a gyerekek a fontosak. Én nekem is hiányzik akit megölelhetek, puszilhatok, szerethetek, de elsők a gyerekek. Ők a fontosak. Nem mártírkodni akarok, de egy szülő feladata a gyerek felnevelése, foglakozás vele. Nevelni, odafigyelni rá. Minden csak utána jöhet.
Jó éjt…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: